1981 februárjában hó lepte be a Vasfüggöny falait, s az ínség már-már elviselhetetlenné válásakor furcsa manifesztáció vette kezdetét a dermesztő éjszakában. Egyesek új hősök sziluettjeit vélték kibontakozni a furcsa lidércfényben. Totocs, Prikuliku, Tarzan, Spaceman, ORI28, BI44, Kolorano, s a többi hősök lassan felveszik alakjuk a Függönyön túli világban...
In February 1981, the Iron Curtain was covered with snow. In these hard days, beyond the Curtain, a strange manifestation began: newborn heroes came out from the marsh-fire. There were some, who could observe this unusual process. Totocs, Prikuliku, Spaceman, ORI 28 & BI 44, Kolorano, and all the other strange heroes took shape…
1981 – A világ megosztott és feszültségekkel
terhelt. A hidegháború lassan végéhez közeledik, de ez akkor még senki számára
nem világos. Az Egyesült Államok elnöke Jimmy Carter, majd Ronald Reagan, a Szovjetunió
Kommunista Pártjának főtitkára Leonyid Iljics Brezsnyev. Folyik a
végeérhetetlen és átláthatatlan Irak-iráni háború, Romániában jegyrendszert,
Lengyelországban szükségállapotot vezetnek be, Magyarországon szépen emelkedik
az élelmiszerek és az üzemanyag ára.
Mindez nem nagyon jutott el
hozzánk, a Gáspár testvérekhez. Egyrészt, mert egy nem demokratikus országban a
híradások szükségszerűen manipuláltak, másrészt jórészt szartunk az egészre:
12, 9, 7, és 3 évesek voltunk, a világ sorsa feletti aggódás helyett inkább a
lepkéket kergettük, vagy a környék bokraiban kóboroltunk.
Magyarország a vasfüggöny mögött
élte szürke hétköznapjait. Csak a fiatalabb olvasók kedvéért: nincs számítógép,
internet, a legtöbb lakásban még telefon sem. Körülbelül másfél tévécsatorna,
de hétfőn egyáltalán nincs adás, hétköznapokon is olyasféle műsorok, mint a
Jogi esetek, meg az NDK-s zenés ajándékkosár.
Felüdülés volt egy-egy szombatdélelőtti francia kardozósfilm, ami után a közeli orgonabokrokról tördelt
ágakkal csépelhettük egymást.
Amikor nem ezt csináltuk, vagy
nem moziba mentünk (az az idő tájt Magyarországon aktuális filmekről majd a maga
helyén szót ejtünk), akkor a padlón fekve rajzoltunk.
Így született meg a saját
képregény újságunk, a Josipros. A képregényszeretet (nálam legalábbis) az újvidéki
kiadású Talpraesett Tom, „Roy Been a bíró” című epizódjával kezdődött, amit apa
hozott valahonnan, talán egy pécsi vagy szegedi gyógypedagógus-konferenciáról.
Ezt mindannyian nagyon sokszor elolvastuk, nagyjából fejből tudtuk az összes
párbeszédet. A képregény kiadás akkoriban sem volt túl népszerű Magyarországon:
létezett az NDK-s Mozaik, meg a Pajtás újság hátsó borítóján egy-egy oldal Pif (a
francia kommunista párt ifjúsági képregénymagazinja), illetve minden magyar
comicsok öregapja, a Füles rejtvényújság heti rendszerességgel megjelenő néhány
oldala a klasszikusokkal (Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Fazekas Attila). Ezeket kiszíneztük és
celluxszal meg technokol rapiddal valódi albumokká rendezgettük. Később lett a Kockás, amiket aztán megint rongyosra olvastunk, de talán nem nagyzolás azt
állítani, hogy 1981 legelején a Josipros volt Magyarországon az egyetlen, rendszeresen
megjelenő, többfajta történetet közlő, valódi képregény magazin.
A Josipros (ejtsd: josipros, csak így,
fonetikusan, mint ahogy a fizikai erőszakot a gyógyítás elé helyező csodaorvos
is doktor justice ugyebár), névadója a néhai Jugoszlávia néhai vezetője, a hős
komcsipartizán, Josip Broz Tito lett.
Ajánlanék a tisztelt olvasó figyelmébe egy remek tanulmányt a
magyarországi képregények történetéről. Végigolvasva az értekezést állításunk
nem tűnik alaptalannak ...
/Kiss Ferenc/
Mindettől a képregény nem vált
titoista propagandakiadvánnyá, egyszerűen csak arról volt szó, hogy az öreg
partizán a képregény indulása előtt alig fél évvel halt meg, s talán mondhatjuk,
akkoriban a csapból is Tito folyt. A Wikipédia szerint a temetése a világ
addigi legnagyobb ilyen szertartása volt, 127 ország küldöttségével. Így kapta
a nevét a képregényújságunk egy halott kommunistáról. Nekem speciel gőzöm se
volt, ki ez a pasi.
Szóval feküdtünk, rajzoltunk,
cserélgettük a félbehajtott A3-mas rajzlapokat, és szép lassan megszületett az
első, majd általában havonta a soron következő lapszám. Ha befejeztük, odaadtuk
anyának, aki piros cérnával összevarrta a lapokat.
A piros cérna, az fontos volt. (G.A.)
Fidel & Josip
1981 – the world was divided and
full of tensions. It is the last period of Cold War, but that time, it was not
clear for everybody. The President of United States Jimmy Carter, and then
Ronald Reagan, the General Secretary of the Central Committee (CC) of the
Communist Party of the Soviet Union Leonid Ilyich Brezhnev was. The
never-ending and incomprehensible Iraq-Iran war just began, in Roumania
rationing, in Poland martial law was declared. In Hungary, the price of fuel
and and food was getting higher and higher.
We,
the Gaspar brothers feeled and understood nearly nothing from it. On one hand,
in a non democratic country the news are manipulated, on the other hand, we
did’nt give a shit for the politics. We were 12, 9, 7, and 3 years old boys, so
we usually catched butterflies, or wondered in the nearly bushes.
For Hungary these were the
colourless days beyond the Iron Curtain. Just for the young readers: there was
NOT PC., internet, and in the most houses not a single telephone. About one and
half TV programmes, but not on Mondays,(on Mondays, there was NOT tv
broadcasting,) on weekdays such as boring programmes as „Law Cases” or musical
series from East-Germany.
On Saturdays, it was really
refreshing to watch French romantic movies about swordsmen. After these Jean Marais-movies,
we were in hurry to get branches from the bushes, and we could cross „swords”
with each other. When we did not play swordsmen, or go to the movie, we usually
lied on the floor, and drew. That’s how our comics –magazine, the Josipros was
born.
(As
for me), the love of the comics-books started with the „Roy Bean episode” of
the classic Lucky Luke series. Our dad bring it to us, maybe returning from a
teacher-conference situated in Szeged, or Pécs. We all read it through several
times, and at the end, we knew it by heart.
That time, in Hungary, it was notso popular to publish comics magazines. There was the „Mosaik” from
East-Germany, one single page per week in the juvenile magazine „Pajtás”, and 4-6
pages per week in the classic crossword riddle magazine, named „Füles”. In „Füles”, we could find the the
works of the few Hungarian classics, such as Ernő Zórád, Pál Korcsmáros, AttilaFazekas. We cut these pages out, coloured them, and with various glues and
fixes, shaped them into comics magazines of our own making.
Later – collected from various
French comics series – the legendary „Kockás” started, but it is not an
overstatement, that at the begining of 1981, Josipros was presumably the only
Hungarian comics magazine.
The eponym of the Josipros (pronunciation: joʃiproʃ) Josip Broz Tito, the former leader of the former Yugoslavia, the communist-partisan-hero was. Of course, it doesn’t mean that our magazine became a titoist propaganda-material. As a matter of fact, the old partisan died nearly a half year earlier, in 1980, and - according to Wikipedia - his burial ceremony was the largest state funeral in history.
So, those days, his name was on everybody’s lips. That is how our magazine got its name, from a dead communist. As for me, i didn’t have a clue about this chap.
In short, we were lying, drawing, changing the fold A3 sheets, and step by step, the first, and then the monthly one magazine was born. If we finished, we gave it to our mom, who sewed together the pages with red thread.
The red thread, it was so important.
G.A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése